| Ápolók - Ápolódás
��Kérek egy Borsodit�� - ez volt az elsô mondat, melyet az Ápolók egykor rögzíteni kívánt a frissen vásárolt sempler mikrofonjába, de a műanyag pille, ez a késôbarokk szovjet billentyűs hangszer, melyet a nyolcvanas években négy-ötszáz forintért bármely játékboltban meg lehetett vásárolni, ugyanezt mondja szavak nélkül. Hangszíne szintetikus úton megközelíthetetlen. Mintha egy orosz porszívót kapcsolnánk rá egy csehszlovák fogfúró gépre. Bár a pille masszív eleme a zenekar arzenáljának, mégsem egyedül felelôs azért a dicséretesen rockmentes megszólalásért, melyet akár Ápolók-hangzásnak is nevezhetünk. A dobra, basszusra, billentyűre, gitárra épülô alaphangzást tangóharmonika, töröksíp, klarinét, hegedű, szaxofon, citera, trombita szedi ízekre. Éles, fájdalmas eszközökkel műtik a dobhártyát, de mindezt könnyed kocsmahangnemben teszik. Ismerôs szavakkal, hangokkal zsonglôrködnek, de aztán hirtelen nagy csörömpöléssel ejtik földre az egészet. Csalóka zene. A most megjelent, második anyagot némi csalódottsággal
hallgattam elôször. Az volt az érzésem, hogy az Ápolók túl közel került a minden különösebb erôfeszítés nélkül hallgatható ritmusokhoz, mígnem rájöttem, hogy egyszerűen csak finomabban szövik egymásba a korábbinál is vadabb stíluselemeket. Ízletesebb és mérgezôbb is ez a keverék. Elsô anyagukon - melyet egy németországi kiadó jelentetett meg CD-n - bátor böllércsapásokkal szabdalták darabokra a punk-reggae-kabaré-lakodalmas-rap-folk elemeket, itt mintha egy gonosz sebész amputálná és illesztené funkcionálisan a legképtelenebb pontokra végtagjainkat. Kezünket a fülünkhöz, lábunkat a vállunkhoz, orrunkat az alfelünkhöz illeszti, majd mikor felébredünk, mosolyogva megkézdezi: Ugye jobban érzi magát? Hát hogyne. Az Ápolók július 14-én, pénteken rendelnek a Tilos az Á-ban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
