| A 80-as évek legeslegelején kitört itthon is a punk-láz. Erre mi is lázasan nekiálltunk lázadni.
Persze fogalmunk sem volt arról, hogy mi most lázadozunk, egyszerűen csak zenélni akartunk.
Még általános iskolában – úgy ’78 környékén – jutott el hozzám egy kazi, rajta valamilyen Sex Pistols nevű zenekarral.
Valamelyik angol rádióadóról lehetett felvéve, egyetlen apró hibája volt, hogy egy másik hullámsávon állandóan beleszólt,
sőt többször el is nyomta egy szimfonikus zenekar huza-vonája. Sebaj, amit hallani lehetett belőle,
az húzós volt és zseniális. Ezzel már el is rendeltetett az új zenekar stílusa és hosszú-hosszú időre az én zenei ízlésem is.
A zenekart összehozni nem volt nehéz. Haverok voltak a közelben, a többi pedig úgy sem számított.
A nevet is hamar megtaláltuk. Még gyerekkoromban apámmal kint voltam egy magyar-argentin meccsen. A bíró olasz volt.
Mivel nem találtam szimpatikusnak, megkérdeztem apámat, hogy mondják olaszul a hülyét.
Apám világ életében jól nevelt ember volt, ezért megkért, hogy a szó elé legalább kiabáljam be a Prego-t.
Vagyis egész meccsen azt üvöltöztem, hogy „Prego kreteno! Prego kreteno! Ez megmaradt. Ezért lettünk Kretens.
Az első felállás közel sem hasonlított a később ismertté vált Kretensre. Egyedül a Robi volt benne,
akit azért cserkésztem be és hívtam el a zenekarba, mert tudott szájharmonikázni. Így mi sem természetesebb,
mint hogy ő lett az énekes. Nálam a dob adott volt, mivel általános iskola második osztályában jártam
egy évig Balázs Oszi bácsihoz ütőst tanulni. A dobos karrieremet azonban hamar kettétörte Oszi bácsi állandó fülhúzogatása.
Így maradt a punk, ahhoz úgy sem kell virgázni. Már csak a gitárosokat kellett megtalálni.
Kéznél volt a Sandró és szegény Keló. A lelkesedés megvolt, a tudás és a technikai háttér már kevésbé.
Az első felvételünket Sandróéknál rögzítettük. Az erősítő egy uszkve 254 éves lemezjátszós rádió volt.
Erre kötöttük a gitárt. Keló nem jött el, így basszus nem volt. Ellenben az önmagában álló gitárt sem tudtuk behangolni.
Az én dobcuccom nagyon összetett volt. A pergőt egy felfordított felmosóvödör képezte,
a cinek pedig egy aktatáska felállított csatjai voltak. Rögzítettünk néhány olyan opuszt,
mint a Frászt nektek vagy a Büdös kis patkány vagyok. Ez a felvétel azóta elveszett, pedig sokáig őrizgettem.
Ha valakinél megvan, azonnal szóljon!
Ezután lassan elkezdtek szállingózni a későbbi tagok is. Krasznár Jancsi az évfolyamtársam volt, ő lett a másik gitáros.
Egy focimeccsen pedig egyszer csak megjelent Hemü. Hevesen érdeklődött, hogy beszállhatna-e a zenekarba. Így is történt.
Ő lett az új basszusgitárosunk Keló távozása után.
Robi sokszor gitározgatott próbán. Hamar kiütközött, hogy van hozzá tehetsége. Egyik próbán, amikor be akarta hangolni
a gitárt, megkérte Hemüt, hogy adjon egy A-t. Hemü lakonikusan visszakérdezett:”Mi a faszom az az A?”
Ennyit a tudásszintünkről.
(a dobos igy emlékszik vissza) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
